Pszichoterápia

Mottó:„Hogyan fessünk tökéletes képet? Váljunk tökéletessé, aztán csak fessünk!” (ismeretlen szerző)

Valószínűleg már az ősemberek is nyújtottak egymásnak lelki támaszt, de a pszichoterápia, mint „hivatalos” gyógyító eljárás megjelenése csak a 20. század elejére tehető. Az emberek a testi-lelki-kapcsolati problémáikkal ma is – miután világossá válik a számukra, hogy egyedül nem megy – először egymáshoz fordulnak, és pszichológushoz, pszichoterapeutához gyakran csak akkor, amikor elérkeznek a következő határhoz, ahol már a hozzátartozó, a barát segítsége sem használ. Az „egyedül nem megy” a lelki problémáknak egy érdekes nehézsége, valahogyan a társas lény mivoltunkkal van kapcsolatban, és, ugyanakkor a problémáit végül mindenki maga oldja meg, vagy maga nem oldja meg – mert a pszichoterapeuta a megoldás kialakításában, megalkotásában segít a szaktudásával.

A pszichoterapeuta szaktudása látszólag alig különbözik egy élettapasztalattal és megfelelő problémamegoldó készséggel rendelkező, empatikus, figyelmes, tapintatos ember „természetes” tudásától. Viszont abban a kicsi különbségben lakozik a specifikus tudása, amit szikáran úgy lehetne megfogalmazni, hogy az elméleti és gyakorlati tudásának a saját személyiségén keresztül való részben tudatos, de mindenképpen tudatosítható érvényesítése, működtetése.

A pszichoterápia általánosságban tehát, olyan gyógyító beavatkozás, amely – a hétköznapi beszélgetésekhez képest – sajátos kommunikácó révén nyújt segítséget.

Ez a – talán elsőre misztikusnak tűnő – „sajátos kommunikáció” lehetővé teszi, hogy az ember, aki a terapeutánál beszél egy eseményről, vagy saját élményéről, érzéséről, gondolatáról, bármiről, felismerjen valamit az életéből, amit eddig nem vett észre, rádöbbenjen összefüggésekre, melyek addig homályban voltak, jelentést, nevet adjon valaminek, ami addig megnevezetlenül keserítette meg a pillanatait, stb.

Visszatérve a fenti mottóra, az általam művelt pszichoanalitikusan orientált pszichoterápiának és pszichodrámának nem az a célja, hogy megmondjam, hogyan kell festeni, hanem az, hogy a festésben ki-ki keresse a saját útját-módját. (És akkor még az is lehet, hogy majd nem akar tökéletes képet festeni. :-) ) Pszichoterápiás célú folyamatban való részvétel fejleszti az ember önismeretét, önismereti célú folyamatban való részvétel pedig pszichoterápiás hatású.

Következő oldal: Milyen problémákban segíthet a pszichoterápia?>>